Az „örök falusi pap” járja a falut. Egy képzeletbeli fényképezőgéppel
megörökíti az érdekesnek, hangulatosan szépnek, természetességében
megkapónak vagy tanulságosnak találó képeket, és belefoglalja ebbe a
könyvbe.
Tarka színegyvelegben látunk mindent, ami benne él a falu lelkében:
erényeit, jámbor hagyományait, értéktelen sablonokat, gépies szokásait.
Bátran beszélhetünk hibáiról, nagy bűneiről, hiszen több a
jótulajdonsága. Mindent, amit felszínre dob a magyar falu élete. Nem
írhat a pap úgy a falujáról, hogy ne szerepelne benne a hívő és
láthatatlanul ne fogná át mindannyiukat Krisztus. Nem lesz, nem lehet a
képmozaikokban semmi rendkívüli; egyszerű, mint a rétek zöldszőnyege,
természetes, mint a falu levegője, friss, melyen csillog az első
értesülés harmata, de itt-ott homályos és törött lesz a kép, mint a
felvett tárgy volt… De a képek megvilágítás mindig egy és ugyanazon
fényforrásból származik: Krisztustól, aki ugyanaz tegnap, ma és
mindörökké.
A könyv fejezetei:
I. Mindennapi kenyerünk napszámos hősei
II. Búzavirág az útszéli kereszten
III. Hónál fehérebbek, virágnál is szebbek
IV. „És elérkezének pedig a pünkösdnek napjai”
V. Őszinte beszéd a budapesti nagy napokról
VI. Akik nem látják a templomkeresztet
VII. Forgatókönyv
VIII. Csendes mesék a muskátlis ablak alatt
IX. Csak méhek tudnak mézet gyűjteni
X. Titkos temetők sötét csöndje
XI. Pacsirtaszó a mezőn cigányzene a rádióban
XII. Virágok és gyertyák
XIII. Mi papok…
XIV. Krisztusban kedves híveim
XV. Piros pipacs, százszorszép és zöld repkény
XVI. Valahol Magyarországon…