Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Paul de Jaegher: A Jézus Krisztussal azonosult élet
A buzgó lelkek tökéletességre való törekvésében rendszerint két állomást
különböztetünk meg. Nem mindig elég szembetűnő köztük az eltérés, olykor
azonban határozottan felismerhető a kettő. Így mondhatnánk: a Jézussal
való benső barátság és a Vele való azonosulás.
A lelki élet kezdetén a lélek elfogadja az isteni Mester hívását, érzi az
isteni szeretetreméltóság gyönyörét és élvezi a folyton növekvő meghitt
barátságot Kedvelt-jével. Hogy ez a bensőség egyre tökéletesebb legyen,
Isten megajándékozza a lelket isteni jelenlétének gyakran sajátos,
beléöntött érzelmével, melyet egyedül Ő képes adni. Drága, misztikus
kegyelem ez, sok lélek boldog tulajdona, bár nem egyszer öntudatlanul. A
lélek ilyenkor eleven szentségtartónak érzi magát, ahol a Mester székel s
a lelket bizalmas és gyönyörűséges társalgásra hívja.
Ez a meghittség idővel olyan szorossá válhat, hogy fokozatosan a
Krisztussal való egyesülésbe és azonosulásba olvad. A lélek
lépésről-lépésre levetkőzi egyéni érzelmeit, hogy Krisztuséit öltse
magára, s engedje Jézust szabadon élni és működni benne. Ez annyit
jelent, mint Jézus nevében és az Ő számára élni, azonosulni vele. A lélek
lassankint megszűnik egyénileg létezni, hogy Jézussá legyen és csendben,
észrevétlenül átalakuljon belé.
Ha a lélek önzetlen, akkor ezt az azonosulást egy újabb misztikus
kegyelem támogatja. Isten hozzáfűzi jelenlétének érzéséhez átalakító
működésének szenvedőleges, beléöntött érzését. A lélek nemcsak azt érzi
meg, hogy Krisztus benne van, hanem hogy él és működik benne.
Tapasztalati módon tudomásul veszi, hogy az a beléöntött szeretet, mely
őt megszállja, átitatja és gyakran egész valóját magával ragadja, nem
más, mint Jézus szeretete, mellyel Atyját szereti Őbenne. Bizonyos
órákban úgy érzi, hogy élete összeolvad Jézus benne levő életével. Ez az
egyre csodálatosabb azonosulás végül a szentségi tökéletes egyesülésre,
az ún. átalakító egyesülésre vezeti a lelket, amikor is joggal
fölkiálthat az apostollal: „Élek, pedig már nem én, hanem Krisztus él
bennem.” (Gal 2,20)
Ez könyv röviden és egyszerűen kifejti a lelki életnek egy
fölfogását, amely a szerző véleménye szerint kiválóan alkalmas arra, hogy
a lelket a tökéletességre törekvő útjában, a két állomáson át a
szentségre vezesse. Ez a fölfogás, mely hitünk alaptételeiben, vagyis a
megszentelő malasztról és Istennek bennünk való jelenlétéről szóló
tételben gyökerezik, különös módon elősegíti az Üdvözítővel való benső
barátság gyakorlatát, mely benső barátság a buzgó lélek útjának első
állomása. Majd követve a nagy Apostol csodálatos tanítását, a lelki
életet a Krisztusba való átalakulás és a vele való azonosulás felé
irányítja.
A könyv fejtegetései:
I. A megszentelő malaszt és az isteni személyekkel való meghitt barátság
II. A megszentelő malaszt és az Úr Jézussal való azonosulás
III. A Jézussal azonosult lélek képmása
IV. A Jézussal azonosult lelkiség előnyei
V. Befejezés
VI. Függelék, mely pontokba sorolva megkönnyíti gyakorlati
elhatározások tételét a mindennapi élet számára.