A könyv négy részben, az advent négy hetére nyújt elmélkedést.
Az elmélkedések szövege Németh István esztergomi spirituális hátrahagyott
írásaiból származnak. Németh István lángoló buzgósággal égett az
Eucharisztiáért, s a gondjaira bízottakat apostoli lelkének minden
erejével az Eucharisztikus Úr Jézushoz kapcsolta. Súlyos betegsége során,
amikor külföldön keresett gyógyulást, írásban, körlevelek útján tartotta
fenn a lelki kapcsolatot lelki gyermekeivel. Valóban pásztora volt
nyájának — leveleit mint a „kispásztor” írta alá. Legkedvesebb szentje –
Szalézi Szent Ferenc –, volt a példaképe s lelki vezetésében a nagy
püspök és Chantal Franciska lelki viszonyát kívánta utánozni. A lelki
gyermekeivel való lelki kapcsolata s mindaz, amit értük tehetett, volt
életének legnagyobb öröme s egyben istenszolgálatának leghívebb
kifejezője. Betegsége akadályozta meg vágyának teljesülését, emiatt nem
léphetett be Don Bosco fiai közé a Szalézi Társulatba. Tizenhat esztendőn
keresztül küzdött lelke beteg teste ellen. Minden szenvedését
felajánlotta az Anyaszentegyházért és a lelkekért.