Vegyük szemügyre a liziői Csillag, a Gyermek Jézusról nevezett szent
Terézke példáját, azét a szentét, akit Jézus Szívének irgalmas szeretete
állított azoknak a csodálkozó tekintete elé, akik keresik ugyan az
Istent, de csak nehézkes bizonytalansággal tapogatóznak előbbre, hogy a
közelébe juthassanak.
Vajon milyen tanítással áll elénk ez a kis szent karmelita, akinek az
ábrázatáról béke ragyog és aki szeretetet és világosságot sugároz azoknak
a lelkébe, akik hozzá közelednek és tanításait kérik? Dolgos méhecske
módjára szorgoskodik az Úr kaptárában, hogy átformálja és szentségre
segítse a lelkeket, különösen azokét, akik Jézus közelségébe vágyódnak és
az ő barátai kívánnak lenni.
Olyan kicsike ő és olyan szelíd, de azért — ó, csoda! — mégis olyan
hős és hódító a maga nagy szeretetében! Annyira hős és olyan
ellenállhatalanul hódító, hogy semmi kétség sem fér teológiájának
helytálló voltához. Ugyan milyen titokzatos mesterkedéssel sikerült Jézus
eme kis arájának meghódítania Ura szívét, egy csapásra elnyernie a
mennyország dicsőségét és a földiek hódoló szeretetét? Még pedig egészen
fiatalon, alig 24 éves korában? Túlságosan fiatal volt ahhoz, hogy a
földi élet nagyjainak sorába számítassék, de elég gazdag volt hozzá az
élete, hogy az örökkévalóságnak egyik legszebb fényű, hatalmasan tündöklő
csillaga legyen.
A könyv fejezetei:
„Nagyon szeretett”
Előítéletek
Mi az életszentség lényege?
Csodálatos az Isten az ő szentjeiben