A könyv az alábbi ima minden sorához kapcsol egy-egy elmélkedést a jóságról:
„A gyűlölet korszakának örvénylő mélységéből kiáltok Hozzád, Uram: Tégy jóvá!
Emeld ki lelkemből az önzés viperafészkét!
Tisztítsd meg gondolataimat minden salaktól!
Őrizd meg nyelvemet minden szeretetlenségtől!
Csak a jóság szavait engedd kiejtenem!
Segíts meg, Uram, hogy körüljárjak jót cselekedve!
Ó, vedd ki a kőszívet keblemből és teremts bele új szívet: színaranyból!
Amen.