Hánzi: rövid szócska, de sokat jelentő fogalommá lesz azok előtt, akik
ezt a közvetlen kedvességgel megírt kis életrajzot átolvassák. Ma már
külön irodalom foglalkozik a szentéletű gyermekekkel. A kis Szinay Hánzi
személyében az Ég egy újabb értéket adott nekünk, és egy szokatlan
hamvasságú gyümölcsöt fakasztott a magyar lelkiség termő fáján.
Életszakaszai ugyan igényteleneknek látszanak, mert nagy dolgok teljesen
hiányzanak belőlük. Nem volt művész, nem volt csodagyermek, nem volt
megfejthetetlen talány nevelői számára. Diák volt, a kőszegi missziós
intézet nem is jeles diákja, de színpompássá teszi rövid tizenhárom
életévét a korán megkezdett tudatos lelkiélet, az Úr szolgálatában való
élés s a megszentelő kegyelemnek szüntelen növekedése. Ez adja meg neki
az átlagon felüliséget, ez teszi Isten hősévé. Gyermekeknek követendő
például szolgálhat, nevelőknek, tanároknak pedig tanulmányul, mert
nagyobb megértésre, több figyelemre, forróbb szeretetre indít a
gyermektanuló iránt (Fallenbüchl Ferenc)
A könyv fejezetei:
Bevezető Hánzi lelkivilágához
Megérkezés és első lépések
Jézus kopogtat
A játékos Hánzi
Kőszegen
A komoly Hánzi
Honvágy az Ég után
Isten veled, drága kis fiúnk!
Eltemették, – mégis él!
Hogyan látták Hánzit ismerősei?
Végszó