Harangi László halála előtti naplója ez e könyv. Harangi László
(1897–1934) gyermekkorában megbénul egy agyvelőgyulladást követően. Az
élet tőle szinte mindent megtagadott, amit fizikumban, idegekben, testi
felszereltségben mások megkapnak. De ez mégsem törte őt le, egész ember
tudott lenni, mindenkinél betegebb testben a legnagyobbakra emlékeztetően
ép lélek! Tevékeny író, aki mind a felnőttekhez, mind a gyermekekhez
szól. Mesegyűjteményt, több ifjúsági regényt, egy lélektani regényt
jelentet meg. Ír a Zászlónkba, Nagyasszonyunkba, a Kis Szívbe, a
Gárdavezetőbe, a Magyar Cserkészbe, a Kis Pajtásba, melynek a
szerkesztését is végzi. Elnyugvásom az Úrban. Utolsó életszakaszom
feljegyzései címmel kezdi ezeket a naplójegyzeteket. „Ámulva látom,
hogy egyik napról a másikra bölccsé, látóvá tett az Isten ereje. Szívesen
halok meg, akár izenként is, ha az Isten úgy akarja. Majd ád erőt
hozzá… Alázattal és nagy bizalommal teszem le életemet Isten kezébe.” –
írja egyik bejegyzésében.
A könyv tartalma:
Bevezetés (Lantos-Kiss Antal után)
Elnyugvásom az Úrban (Harangi László utolsó életszakának
feljegyzései)
Harangi László utolsó szavaiból (feleségének feljegyzései)
Függelék: Kézszorítás (Sík Sándor verse Harangi Lászlóhoz)