Korunkban, mikor minden életenergiát a világi érdekek szolgálata köt le, kevesen gondolnak sokat az örök igazságokra. Kevesen veszik fontolóra hogyan, mivel fogják a nap folyamán Istent szolgálni, s mit tesznek majd saját lelkük megszentelésére, örök üdvösségük biztosítására. A szerző nagy szerénységgel „egyszerűbb irodalmi igényeket nem tápláló lelkeknek” szánja szép és magvas elmélkedéseit, s arra számít, hogy figyelmes átolvasás útján a szívhez szólva Isten szeretetére s az életnek természetfeletti értékelésére lelkesítsen. Tárgyköre ennek a kötetnek a vasárnapi evangéliumok megszívlelése hetvenedvasárnaptól pünkösdvasárnapig, továbbá három hónap elsőpénteke, a II. vatikáni zsinat előtti egyházi év beosztása alapján.
Módszere: az elmélkedés tárgyát röviden összefoglalva már előző este nyújtja átgondolás céljából, mert úgy véli, rendkívül megkönnyíti az ima sikerét, ha annak tárgyával már előzőleg megismerkedünk. Felsorakoztatja a másnapi elmélkedés rövid pontjait, az elhatározásokat, amelyeket azokból meríteni kell. Befejezésül csattanós vezérmondatot fűz hozzájuk, amelyre azután a tulajdonképpeni kifejtés után ismét visszatér.
Aki figyelmes odagondolással olvassa az egyes mondatokat, vezetése nyomán be tud hatolni a keresztény igazságok mély értelmébe, és azok szerint átformálhatja lelki életét, ha felébredő nemes szándékait mindjárt tettre is váltja. Magának az elmélkedő imának mikéntjét pedig a híres Faber atya útmutatása szerint tanítja. (Fallenbüchl Ferenc)