Korunkban, mikor minden életenergiát a világi érdekek szolgálata köt le, kevesen gondolnak sokat az örök igazságokra. Kevesen veszik fontolóra hogyan, mivel fogják a nap folyamán Istent szolgálni, s mit tesznek majd saját lelkük megszentelésére, örök üdvösségük biztosítására. A szerző nagy szerénységgel „egyszerűbb irodalmi igényeket nem tápláló lelkeknek” szánja szép és magvas elmélkedéseit, s arra számít, hogy figyelmes átolvasás útján a szívhez szólva Isten szeretetére s az életnek természetfeletti értékelésére lelkesítsen. Tárgyköre ennek a kötetnek a vasárnapi evangéliumok megszívlelése adventtől hetvenedvasárnapig, továbbá a Szentséges Szívről néhány elmélkedés a téli hónapok első péntekjeire. A Függelék szerzetesek számára ad a Vízkereszt utáni időre több elmélkedést. A Szentírás alapján a II. vatikáni zsinat előtti egyházi év beosztásához alkalmazkodik tehát a liturgia nyomán a keresztény erények s ezek megtestesítését tanúsító egyes szentek életének bemutatásánál.
Módszere: az elmélkedés tárgyát röviden összefoglalva már előző este nyújtja átgondolás céljából, mert úgy véli, rendkívül megkönnyíti az ima sikerét, ha annak tárgyával már előzőleg megismerkedünk. Felsorakoztatja a másnapi elmélkedés rövid pontjait, az elhatározásokat, amelyeket azokból meríteni kell. Befejezésül csattanós vezérmondatot fűz hozzájuk, amelyre azután a tulajdonképpeni kifejtés után ismét visszatér.
Aki figyelmes odagondolással olvassa az egyes mondatokat, vezetése nyomán be tud hatolni a keresztény igazságok mély értelmébe, és azok szerint átformálhatja lelki életét, ha felébredő nemes szándékait mindjárt tettre is váltja. Magának az elmélkedő imának mikéntjét pedig a híres Faber atya útmutatása szerint tanítja. (Fallenbüchl Ferenc)