A keresztény ókorban a legtöbb egyházközösség vagy hitközség
összeállította a hitért halt vértanúinak (martyr) jegyzékét. Ezt a
naptárszerű jegyzéket nevezték martyrologiumnak. Később beiktatták ebbe a
jegyzékbe egyéb szentjeik, püspökeik, sőt más nagyjaik nevét is, akik nem
voltak vértanúk, de a martyrologium elnevezést továbbra is megtartották.
E jegyzékeket gyakran kibővítették a környék jelesebb egyházainak
névjegyzékeivel, így alakult ki pl. a Martyrologium Romanum, vagyis a
római egyház martyrologiuma, melyet napjainkban a karban végzett papi
zsolozsma közben vagy a szerzetesi közösség előtt olvasnak fel mindennap.
Ebbe a hivatalos jegyzékbe folytatólagosan beiktatják mindazok nevét,
akiket a pápa szentté avat. Az egyes püspökségek és szerzetesi közösségek
hozzáadják helyi ünnepeiket, szentjeiket és boldogaikat is, éspedig ha az
illető ünnepről, szentről vagy boldogról végzik a liturgiát, akkor első
helyre kerül az ünnep címe vagy a szent neve. Ha puszta megemlékezésről
van szó, pl. vértanúság, halál, ereklyék átvitele stb. és aznap nincs
róla mise vagy zsolozsma, akkor a második vagy következő helyén olvassák
fel.
A jelen kis füzet magyar fordításban adja azoknak az ünnepeknek,
szenteknek és boldogoknak a jegyzékét, mely jegyzéket a Jézus Társaság
olvastat fel a Martyrologium Romanumba beleszőve az egybegyűlt szerzetesi
közösség előtt. A felsorolt ünnepek nagyrészt a Társasággal állanak külön
kapcsolatban, pl. Jézus névadása, a lorettói szent ház átvitele; a
felsorolt szentek és boldogok a Társaság tagjai voltak vagy a rend
tagjaival együtt szenvedtek vértanúságot vagy a Társaság elöljárói valami
külön oknál fogva kérték ünnepüket a Társaság tagjai számára, pl. Nepomuk
Szent Jánost másodpártfogóul választották az eltörlés előtti
rágalomhadjárat idején, Alacoque Szent Margit a Jézus Szíve-tisztelettel
kapcsolatban kapott helyet.