Elsősorban az édesanyáknak szól ez a könyv; azoknak, akik egy bölcső vagy
ágyacska mellett állva, boldog meghatottsággal nézik a benne édesen
szunnyadó kis angyalt, de közben elszoruló szívvel, a szeretet
aggodalmával töprengenek: vajon mi vár rá az életben? Vajon boldog
lesz-e? … S míg vágyaikba mártott ecsettel színezgetik jövőjét,
képzeletben két kézzel szórják abba az egészséget, szépséget, anyagi
jólétet, boldog családi életet, megbecsülést, társadalmi érvényesülést és
mindazt, amit a boldogsághoz szükségesnek tartanak. Pedig a boldogsághoz
mindez – legyen bár együtt minden földi jó – mégis kevés. Mert a
boldogság nem kívülről jön. A boldogság a lélek benső harmóniája, s
egyetlen örök forrása: az Isten. „Nyugtalan a mi szivünk, míg meg nem
nyugszik Tebenned, Istenem!” – mondja, keserű tapasztalásaiból leszűrve,
Szent Ágoston; s ugyanezt érzik, ha talán nem is vallják be, mindazok,
akik boldogságkeresésükből kihagyták az Istent.
Azért senki sem biztosítja jobban gyermeke boldogságát, mint az, aki
mindjárt értelme bontakozásának kezdetén kézenfogja és bevezeti őt a
természetfölötti életbe, Istenhez. A természetfölötti élet világa magasan
e földi világ fölött áll s szilárd és megingathatatlan marad akkor is,
amikor idelent minden felborul. Aki kora gyermekségétől fogva otthon érzi
magát a léleknek ebben a sajátos birodalmában, azt nem teheti
boldogtalanná semmi sorscsapás, mert akaratának egyetlen, erőteljes
lendületével idemenekül, ahol a földi dolgok fölé emelkedve, mindig újra
megtalálja lelke harmóniáját.
Első pillanatra talán úgy látszik, mintha ez a természetfölötti élet és
világ sokkal elvontabb volna, semhogy a fejletlen gyermeki értelem
megközelíthetné. Holott éppen az ellenkezője áll. Mert ennek az életnek
legjellegzetesebb sajátossága éppen az, hogy nem annyira érteni, mint
inkább egyszerűen, odaadással élni kell. „Ha nem lesztek, mint a
kisdedek, nem mentek be a mennyek országába”, – mondja az Üdvözítő. S
ugyancsak az Ő ajkáról hangzik el ez a csodálatos kijelentés: „Áldalak
téged Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek
és okosak elől és kijelentetted a kisdedeknek”.
De a közvetlen tapasztalás is bizonyítja, hogy a gyermeklélek az ő
egyszerűségével és természetes közvetlenségével biztosabban mozog a
természetfölötti életben, mint a terméketlen okoskodásokkal megzavart,
gőgös ész. Minden elméleti és tapasztalati indokolás fölött pedig ott áll
maga az Úr Jézus, aki kétezer év távolából kiáltja felénk: „Engedjétek
hozzám a kisdedeket!”
A könyv tanácsai, irányításai a szülőknek:
Az első lépés
Egy nehéz kérdés
Isten a család életében
A mennyei család
Az ima
Beszélgetés a jó Istennel
Az imádság lelke
Ahol az isteni Szív dobog…
Az Élet Kenyere
A legszentebb áldozat
Apostolkodó gyermekek
Ha nem lesztek, mint a kisdedek…