Ez az útirajz a Manilai Eucharisztikus Kongresszus alkalmából serény
iparkodással gyűjtött megfigyelések sorozata.
Kissé féltő gonddal vezeti el a szerző az olvasót a hazai földről
„Genova la superba” tengerpartjára, hogy a Conte Rosso-n való utazással
mutassa meg Nápoly, Portsaid, a Vörös-tenger, majd Bombay, Ceylon,
Singapore érdekességeit. A manilai élmények után Kína és a Távol-Kelet
nagy kikötőinek megszemlélésekor szerzett benyomásokból kapunk
kaleidoszkopszerű képet. Földrajzi szempontból leginkább az érdekes, amit
a katolikus missziók tevékenységével kapcsolatban, az evangéliumi, az
áldozatos szeretet, és a szociális lelkület munkájából feltár, mint
például: Bombay-ban a Xavéri Kollégium és Egyetem, Sanghaiban az Aurora
jezsuita főiskola és a Zikave missziós-telep jelentőségének kiemelése.
A földrajzi ismeretek kiszélesítésén kívül a könyv tulajdonképpeni
érdeme a lélek azon őszinte feltárása, amely a szerzőt útjára indította:
az Eucharisztia őszinte szeretete! A szerző utazásának végső célja
Manila, s vele összefüggően ott, az Eucharisztiának való hódolat. Erre
készül elő a hajóút alatt, ebben a beállítottságban szemléli a hosszú út
alatt a világ változatosságait; ez az eucharisztikus Isten-keresés az,
ami ezt a kis könyvet az ifjúság számára nevelő értékűvé teszi (Kanszky
Márton)