Az élet vándorának az melegíti szívét és ad erőt a fáradtságban, hogy van
valaki, aki gondol reá, aki szerető szívvel aggódik érte és várja őt
haza! Az emberiség soha nem érezte ennyire, mint most, hogy vándorlásának
szenvedései, elhagyatottságának kínjai között neki is csak ez az egyetlen
vigasztalás maradt: van valaki, aki gondol reá! Van valaki, aki jóságos
szívvel aggódik érte! Van valaki, aki haza várja!
Fatimában tudtuk meg, hogy nem vagyunk magunkra hagyatva, hogy
jóságos Szűzanyánk gondol reánk és törődik velünk! Ott mondotta el
nekünk, hogy nagyon szeret és fáj Szívének, hogy nem hazafelé vesszük
életünk útjait! Ott nyilatkoztatta ki, hogy vissza kell térni a helyes
útra, mely az égi hazába vezet, hol ő vár már minket Fatimában tudtuk
meg, hogy jóságos anyai Szíve fáj a mi bűneink és szenvedéseink miatt.
Megmutatta Szívét, hogy megindítson és magához édesgessen! Megmutatta
Szívét, mert Isten ennek közbenjárására, ennek engesztelésére irgalmaz!
Csak azt kívánja, hogy ezt a tisztaságos Szívet, melyet Isten is
legjobban szeret az összes emberi szívek között, mi is tiszteljük,
szeressük és engeszteljük!
Isten úgy határozott, hogy ezt a jóságos, tisztaságos Szívet
engeszteljük, és vele egyesülve nyújtsuk át engesztelő áldozatunkat az
Úrnak! Ezért kell tehát e Szívet engesztelni! Ezért csendül ki a fatimai
üzenetből is e hívó hang: Engeszteljük Mária Szívét!
A könyv elmélkedései:
A világ Királynőjének szeplőtelen Szíve
Üzen a Szűzanya
Égi Anyánk jóságos Szíve
Engeszteljük Mária Szívét (Íme az én Szívem!; Megmozdul a Szív!; A
„Hostiá”-ba olvad!)
Miért engeszteljük Mária Szívét?
Engeszteljünk imádsággal!
Engeszteljünk vezekléssel!
Engesztelő felajánlás Mária Szívének