Mikor Isten az embert megteremtette, nemcsak természetes javakkal áldotta
meg, nemcsak a maga képére és hasonlatosságára teremtette gondolkodó és
szabad akaratú lénynek, hanem felemelte a kegyelem állapotába. Ezt az
állapotot az eredeti ártatlanság állapotának nevezzük. Az eredeti
ártatlanság állapotában a vallás, vagyis az Istenhez való kapcsolódásunk
főleg imádásban, vagyis az isteni fenség előtt való hódolásban állott.
Ekkor még nem volt engesztelés.
Akkor kezdődött az engesztelés, mikor az ember kiesett Isten
kegyelméből, mikor bűnt követett el. A bűn elszakadás Istentől. A bűnnel
elveszítette az ember a kegyelem állapotát, a menny örökségét, de
elveszítette mindazokat az ajándékokat is, melyeket az eredeti
ártatlanság állapotában kapott. Isten igazságosságának szigorú mértéke
szerint büntetést érdemelt.
Ámde Isten végtelen irgalmas volt az emberhez. Bár igazságossága
elégtételt követelt, irgalmassága mégis lehajolt az emberhez. Megváltót
ígért, aki teljes és tökéletes elégtételt nyújt igazságosságának, mely
végtelen értékű jóvátételt kívánt. Ember ilyent nem tudott volna
nyújtani, csakis az Isten-ember, az Úr Jézus, aki mint ember engeszteli
ki Istent, de mint Isten, végtelen értékű elégtételt tud nyújtani
Istennek. Az Úr Jézus engesztelő áldozatába azonban az embernek is bele
kell kapcsolódnia. Jézussal való egyesülése, misztikus testéhez való
csatlakozása, lehetővé teszi, hogy az ő elégtétele is kedves legyen a
mennyei Atya előtt.
Ebből megérthetjük, hogy lényegében mi is az engesztelés: Isten és az
ember közötti megbontott viszony helyreállítására törekvés, elégtétel,
mely oda irányul, hogy Isten haragját lecsillapítsa a bűnössel szemben és
a régi baráti viszonyt helyreállítsa.
A kézikönyv az „Engesztelés Műve” hitbuzgalmi egyesület tagjainak
készült. Tartalma:
I. Általános tudnivalók
II. Az „Engesztelés Műve”, hitbuzgalmi egyesület szabályzata
III. Közös összejövetelek ájtatossági gyakorlatai
IV. Engesztelő szentórák
V. Engesztelő napok
VI. A tagok ima- és engeszelési gyakorlatai
VII. Énekek