A füzet: emlékezés és imádságok elköltözött szeretteinkért. Tartalmaz
részleteket a temetés szertartásából és az Egyház imáiból a megholtakért.
„Egy kis idő és nem láttok engem és ismét egy kis idő és megláttok
engem.” Így beszél Krisztus, aki meghalt a kereszten és három nap múlva
újra élt — tehát járt odaát a halálon túl és tudja, mi van ott. Egy kis
idő és viszontlátjuk halottainkat. Az Úr Jézus mondta, hogy Ő csak előre
megy helyet készíteni nekünk. Elhunyt szeretteink már utána mentek, mi is
egyszer követjük őket!
Igaz, a földön ez a kis idő néha hosszúnak tetszik és kínos.
Vágyódunk a szeretteinkkel való viszontlátás örömei után. Azonban addig
sem vagyunk teljesen elszakítva tőlük! Nem beszélhetünk ugyan velük,
jelekkel sem érintkezhetünk. De imádkozhatunk értük. Istenen keresztül
segíthetünk rajtuk, megrövidíthetjük hátralevő tisztulásukat és
vezeklésüket a tisztítóhelyen. Sokat tehetünk értük szeretetből, mert
imádságunkkal, felajánlott jócselekedetekkel, önmegtagadásokkal,
szenvedéseinkkel a végleges boldogságra, a mennyország örömeibe
segíthetjük őket.
A halállal az ő szeretetük sem szűnt meg irántunk, sőt még nagyobb és
tisztább szeretetté változott. Ezért imádkoznak értünk, közbenjárnak
Istennél, óvnak bennünket és vezetnek a mennyország útján. Ez a „szentek
egyessége”, az Istent szerető lelkek szeretetben való örök
összetartozása, melyet a halál sem tud megszüntetni. A szeretet erősebb a
halálnál, mert a halálon túl is megmarad és segíteni tud!