Mint minden katolikus, te is jelen vagy a vasárnapi szentmisén. Ezt az
Egyház szigorúan előírja. Vannak azonban keresztények, akik csak azért
hallgatnak szentmisét, mivel ez szigorú parancs. Nem szeretik a
szentmisét, mert nem értik: és azért nem értik, mert nem élik. A
szentmise számukra csak külsőséges vallási ténykedés, nincs hatással
életükre, mert csak testükkel vannak jelen, lelkük nem éli át a nagy
titkot.
Aki igazi katolikus és apostol akar lenni, annak föltétlenül
szeretnie kell a szentmisét. De hogy megszeresse, értenie kell azt, és
egyesítenie kell életével. Mi csak azt szeretjük, ami a mienk, amibe
önmagunkból adunk valamit. Te is olyan mértékben szereted meg a
szentmisét, amilyen mértékben a tied. Akkor szereted, amikor a pappal
együtt te is bemutatod, amikor beleviszed életedet, és beleviszed a
szentmisét életedbe.
Életed szentmisédben és szentmiséd életedben: a mise és élet
egyesülésének gondolatát így lehet kifejezni. A könyv ezt a gondolatot
segíti megértetni és ennek megvalósítását előmozdítani.
Nagyobbat nem adhatunk a mennyei Atyának, mintha egyszülött Fiát áldozzuk
fel Neki a szentmisében. Ezt értette meg az a nagy magyar ember, aki az
ország lakosságát engesztelő kápolna felállítására szólította föl, ahol
engesztelő szentmiséket mutatnak majd be a jó Isten irgalmának
kiesdésére. Ez a könyv szolgálni akarja az „engesztelő kápolna” ügyét is.
Az itt bemutatott szentmise (a II. vatikáni zsinat előtti) kánonja a
szentmise leglényegesebb, változatlan része, imái immár 18 évszázad óta
ugyanazok. A könyv felépítése:
Szeressük a szentmisét (Megérteni a szentmisét; Megértetted ezt?; A
szentmise és te; Ott voltam; A szentmise és mindennapi életed; A
liturgikus cselekmény; A négyfelvonásos színjáték)
I. Az előmise (Bocsánatkérés és könyörgések; Tanulni és hinni)
II. A felajánlás (A vízcsepp; Életed felajánlása)
III. Az átváltozás (Az általános ima; Valóságos jelenlét;
Megemlékezés a holtakról; Általa, vele, benne…)
IV. Az áldozás (A Miatyánk; Az áldozás; Hálaadás; Befejező imák,
utolsó elhatározások)