A vallásos újjászületés és a lelki újjáépítés vágyát kiolthatatlannak
érezzük a kor levegőjében, benne érezzük idegeinkben is, s az előző korok
fel-felbukkanó anyag- és észelvú világszemléletéből kiábrándultan
természetfeletti életlehetőséget, kifejeződési formákat keresünk.
Ennek a vajúdó és ígéretes vallásos élménykeresésnek kíván ez a könyv
segítségére sietni elmélkedéseivel. Ezek a rövid, ám sűrített
mondanivalójú szövegek a változatlan, örökkévalóságba vezérlő igazságokat
a modern emberhez szeretnék közvetíteni, cseppet sem engedve a korokhoz
nem alkalmazkodó igazságból, de megértve s megérezve a kor emberét. Az
ilyen közvetítés egyszerű igazságaival nem mehet el kapcsolatkeresés
nélkül a ma vívódó lelkében benne élő sokrétűség, sok szín, nem egy
esetben zűrzavar mellett sem, s nem nélkülözheti az ilyen lelket még
mindig megközelíteni, kifejezni, és a maga módján alakítani hivatott
irodalom eszközeit sem. Kissé líra, kissé vallomás, mint minden
elmélkedés, amely a rendszerességtől húzódó, annak gépies keretességét
értékelni nem tudó, mégis magasságokra szomjas lelkeket is értékelni
tudja.
A világi ifjúból Krisztus-követőt formáló papnevelő reggeli
elmélkedéseiből, feljegyzéseiből sarjadnak ezek a sorok, helyenként
egészen megőrizve az apostolok útjának porától még érintetlen fiatalság
hamvát, helyenként már a kiábrándultsággal, fáradtsággal, céltalannak
látszó vergődéssel küszködő szellemi munkás, a már tanítani küldött
tanítvány problémáit oldozgatva. Krisztus vezet itt, s akit Ő vezet,
másoknak is meg akarja mutatni — saját tükrében — a kilátásokat.
A rendszeres elmélkedő szeptembertől júniusig kb. minden másnapra
talál egy fejezetet, pontosan 150 elmélkedést, melyekben Krisztus vonz
magához sokakat, föl az Isten hegyeire.