Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Daniel Considine: Fel a szívekkel III.
A könyv gondolatait P. Devas S. J. állította össze a nagy angol
hitszónok, P. Considine S. J. beszédei nyomán készült feljegyzésekből,
valamint hátrahagyott írásaiból. P. Considine egyéniségét végletekig menő
egyszerűség és közvetlenség jellemezte. Ha valamely közhelyet kellett
elismételnie, még csak meg sem próbálta, hogy tetszetős szavakba
öltöztetve mondja el, amit mondani akar; ha pedig hallgatósága lelki
érdeke úgy kívánta, szívesen bocsátkozott ismétlésekbe, s egyes
szempontok szokatlanul erős kidomborításától sem idegenkedett, jóllehet
tudta, hogy ezzel esetenként talán megütközést vált ki. P. Considine nem
teológusok számára írt és beszélt, hanem a tökéletesség útját kereső
lelkek igényeit tartotta szem előtt; távol állt tőle az is, hogy a
lanyhákat és könnyüvérűeket nyugtassa meg lelkük állapota felől, de az
aggályos lelkűeket igyekezett felbátorítani, hogy gyermeki bizalommal
közeledjenek jóságos mennyei Atyjuk felé. P. Considine gondoskodásának
tárgyai elsősorban a komoly és jószándékú, de inkább kissé félénk és
tapogatózó lelkek voltak. Az ilyenek éppúgy bátorságot és bizalmat fognak
meríteni ezekből az írott szavakból, mint azok, akik magának a nagy
lelkivezetőnek a szájából hallották azokat.
P. Considine tanításainak harmadik kötete ez. A következő idézet
leveleiből tömör kivonatát jelenti a szentéletü szerzetes lelki
irányzatának: „Lelki életére vonatkozóan ezt tanácsolom: kevesebb
önvizsgálat és önvád; ehelyett inkább Istent keresse gondolataival és
adjon neki szüntelenül hálát mindenért. Ne feledje, hogy a szeretet
nemcsak Istenbe olvadásunknak legbiztosabb módja, de elmúlt bűneink és
hanyagságaink jóvátételének is leghathatósabb eszköze. Ha igazán meg
akarjuk bánni törvénysértéseinket, irányítsuk tekintetünket Istenre és
igyekezzünk megérteni, milyen jó, milyen szeretetreméltó Ő, és mit tett,
mit szenvedett értünk? Ne foglalkozzunk saját magunkkal, még csak ne is
vádoljuk magunkat feleslegesen. Természetes, hogy meg kell bánnunk
bűneinket, de bíbelődnünk nem szabad velük; annál inkább kell azonban
arra törekednünk, hogy minél jobban megismerjük és szeressük Azt, akit
bűneinkkel megbántottunk.”
A könyv fejezetei:
Szelídség
Kislelkűség
Nagylelkűség hiánya
Önvizsgálat
Szórakozott vagyok az imában
Lelki tusa a Getszemániban
Gondolatok a pokolról
Hálaadás jogunk és kötelességünk
Krisztus és az apostolok
Ránk is szüksége van az Úrnak
Használjuk fel az alkalmat
Vallásosság
Istent szeretni
Öröm
Neheztelés
Múlt, jelen és jövő
Akiben nincs álnokság
Magas célkitűzés
Bizalom és életszentség
Az önmegtagadás szelleme