Kétségtelen és örök igazság az, hogy a gőgösökre nem vár sem irgalom, sem
bebocsáttatás a mennyek országába, és hogy az Úr csak az alázatos
szívűeket fogja magához engedni. Az Írás azt tanítja, hogy Isten ellenáll
a gőgösöknek és hogy megalázza azokat, akik felmagasztalják önmagukat;
azt tanítja továbbá, hogy olyanokká kell válnunk, mint amilyenek a kis
gyermekek, mert csak úgy részesülhetünk dicsőségében; akik nem jutnak el
odáig, ki lesznek zárva belőle; végül pedig azt mondja, hogy kegyelmeit
csak az alázatosaknak juttatja és csak őket emeli fel önmagához.
Ha ez így van, akkor nem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy mennyire fontos a
keresztény lélek számára az alázatosság útjának tanulmányozása és az,
hogy az önteltséget, hiúságot és gőgöt száműzze lelkéből. Nincs az az
erőfeszítés, melyet ne lenne érdemes sorompóba állítani az ilyen szent
vállalkozás sikerének érdekében; miután pedig semmilyen eredményre sem
számíthatunk Isten kegyelme nélkül, a nap minden órájában állhatatosan
kérnünk kell azt.
Minden keresztény arra kötelezte magát a szent keresztségben, hogy Jézus
Krisztus nyomdokában fog haladni; életünket tehát az Övéhez kell mérnünk.
A Megváltó Isten annyira alázatos volt, hogy magára vett minden szégyent
és megaláztatást, csak azért, hogy meggyógyítsa a lelkünk gőgokozta
sebét, és hogy példájával megmutassa a mennybevezető sorsdöntő utat.
A könyv tanítás az alázatosságról,és megmutatja a keresztény tökéletesség
útját és az alázatosság gyakorlását.