A füzet a szalézi elöljáró, Paolo Albera (1844–1921) 1912. márciusában írt körlevele az élő hitről. Ez a kiadás 1947-ben készült.
Az ember élheti az érzékek életét (de ez az életmód alig különbözik az állatokétól), az ész életét (csak saját értelmüket fogadják el vezérüknek s mesterüknek, és nem értik meg az Evangélium parancsait, és a természetfölötti és csodálatos dolgokat), és végül a legnemesebb, a legmagasztosabb életet, a hit életét. A hit életét élő ember folytatja ugyan földi zarándokútját, de ugyanakkor a mennybéli szentekéhez hasonló életet él. Szent Péter mondja, hogy akik ezt az életet élik, az isteni természet részesei, divinae consortes naturae. Magukra alkalmazhatják Szent Pál csodálatos mondását: vivo autem, iam non ego; vivit vero in me Christus: élek, de már nem én; Krisztus él bennem.