Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Ackermann Kálmán: Szalézi Szent Ferenc élete
Az isteni gondviselés századonkint támaszt az egyházban olyan férfiakat,
nőket, sőt gyakran gyermekeket is, akik a kegyelem túláradó illatával sok
századon keresztül elárasztják a kereszténységet. Tudja az
anyaszentegyházat vezető isteni gondosság, hogy minden kornak különös,
nagy emberekre van szüksége. Így adta a XVI. és XVII. századnak Szalézi
Szent Ferencet; így keltette fel a Szent Szív iránt való lobogó
szeretetet egy Alacoque Margit szívében, mert e századoknak szükségük
volt a nagy és túláradó szeretet mintaképeire. A kalvinizmus ridegsége és
a janzenizmus sivársága ellenében megadta a keresztény lelkeknek az Úr a
példa vonzó erejével e hathatós orvosságot. Mert Szalézi Szent Ferenc
csupa emelkedettség, derű, a menyországot e földön magában viselő és
kisugárzó egyéniség volt.
„Milyen jóságos lehet a jó Isten, ha már a genfi püspök oly jó” —
mondotta a jótékonyság örökké élő apostola Depaul szent Vince. Csodálatos
az a lelkület, amely eltöltötte ennek a négyszáz évvel ezelőtt meghalt
embernek egész lényét. A minden ösztönösségre és keménységre hajló emberi
természet nagy, kiáltó ellentéte volt, századoknak és századunknak
orvossága. Arcán lelkig ható szellemiség fénylett, amely a lélek
diadalmas szeretetét sugározta szét. Mai napig táplálkozunk lelke
adományaival, s utolérhetetlen szelídsége milliónyi embernek követendő
példakép. Az okosság, lovagiasság, becsületesség, igazmondás, munka,
Isten-szeretet, egyházhoz való hűség soha el nem halványuló mintaképe.
Egész ember volt, testben és lélekben. Nagy szó ez, különösen
napjainkban: lélekben; mert ha nézzük a nagyokat, a lángelméket, ritkán
találjuk a szív és értelem oly bámulatos összhangját, mint Szalézi Szent
Ferencben. Valóságos és félreismerhetetlen lángész, s a zseni trónja
mellett hasonló aranyszéken uralkodik nála az, ami a világon olyan ritka:
a szeretet. És mily mértékben! Mily tűzzel ég! Beszélhetne erről az a
hetvenkétezer, akit az egyházhoz visszatérített, talán nem annyira az
okfejtések logikai láncával, mint a szeretet és elbűvölő kedvesség
aranyhálójával.
S azután, ha szabad így kifejeznünk, annyira emberi, minden kort és
minden felfogású embert annyira lebilincselő szent, hogy még azokat is
lebilincseli hasonlíthatatlanul nemes lelkülete, akik talán mint szentet
nem becsülnék meg. A XVII. század embere, s előkelő egyéniségén semmi
sincs ennek a harcias korszaknak durvaságából. A lelkét egészen elöntő
varázslatos hatású szeretet volt az, amely megragadta a körében
forgolódókat. Lehetetlen volt lelke szépségének, szinte mágikus erejének
ellenállni. Életének halhatatlanul örök emléke a mérhetetlen szeretet,
amelynek tüzes folyamai még ma is élnek írásaiban, műveiben, leveleiben.
Ennek a nagy embernek az életét ismerteti ez a könyv.